A reklámszakember és a felelősség

A sok Gossage-idézet közül kezdjük azzal, amiben megcsillan a Gossage-világkép alfája és omegája. Vagyishát: a reklámkészítők felelőssége. Íme:

"Elmagyarázni a felelősség gondolatát egy reklámszakembernek? Mintha csak egy nyolcéves gyermeket próbálnánk meggyőzni róla, hogy a szex jóval nagyobb élvezet, mint egy gombóc csokis fagyi."

Hogyan nyerjünk magunknak kengurut?

Hát akkor kezdjük. 

Jöjjön az első Gossage-munkák egyike, a Qantas ausztrál légitársaság számára készített sajtóhirdetés, amely megjelenése pillanatában reklámtörténeti mérföldkő – annyira meghökkentő, annyira szokatlan, annyira antireklám. És épp ettől volt óriási siker.

Hol van ma már olyan promóció, melynek főnyereménye egy élő, igazi kenguru?

És hogy mit kellett tenni a nyereményért? Nevet adni a Qantas új repülőgépének. Olyan nevet, ami "elegáns, vonzó és magáért beszél; ami gyaníthatóan hordákban tereli be a turistákat az utazási irodákba."

A szöveg ragyogó, az ötlet zseniális, a hirdetés minden, csak nem klasszikus sajtóhirdetés. Interaktív gyöngyszem az 50-es évek végéről.

És persze ne feledjük a második helyezett díját sem: egy kitömött koala mackót (merthogy az élő koalák elég válogatósak, nem esznek mindent; a kitömöttel jobban jár az ember). További 98 beküldő egy-egy bumeránggal lett boldogabb. És mindenki teljesen ingyen magyarázatot kapott rá, hogy a Qantan nevében miért nincsen "u" betű.

Pimaszul posztmodern promóció, Gossage-módra.