Kérjük, térjen be hozzánk!

Howard Gossage-ot a belga tulajdonú Fina üzemanyagforgalmazó kérte fel arra, hogy valami kis kampánnyal tegye őket ismertebbé Amerikában. Gossage pedig megírta minden idők leghosszabb fősorát, amit aztán később szlogenként is használtak a Fina sajtóhirdetésekben. 

Újra a finom humor, amivel dolgozik. Összekacsint a nézővel, kiszól hozzá (csillagoz, rendesen), és tudja, hogy az olvasó is tudja, mire gondol.

"Ha autózik, és útközben lát egy Fina töltőállomást, és az épp az Ön sávja mellett van, így aztán nem kell visszafordulnia a forgalomban, ráadásul nem áll sorban hat másik autó Ön előtt, és szüksége volna üzemanyagra vagy valamire – akkor kérjük, térjen be hozzánk." 

A reklámszakember és a felelősség

A sok Gossage-idézet közül kezdjük azzal, amiben megcsillan a Gossage-világkép alfája és omegája. Vagyishát: a reklámkészítők felelőssége. Íme:

"Elmagyarázni a felelősség gondolatát egy reklámszakembernek? Mintha csak egy nyolcéves gyermeket próbálnánk meggyőzni róla, hogy a szex jóval nagyobb élvezet, mint egy gombóc csokis fagyi."

Hogyan nyerjünk magunknak kengurut?

Hát akkor kezdjük. 

Jöjjön az első Gossage-munkák egyike, a Qantas ausztrál légitársaság számára készített sajtóhirdetés, amely megjelenése pillanatában reklámtörténeti mérföldkő – annyira meghökkentő, annyira szokatlan, annyira antireklám. És épp ettől volt óriási siker.

Hol van ma már olyan promóció, melynek főnyereménye egy élő, igazi kenguru?

És hogy mit kellett tenni a nyereményért? Nevet adni a Qantas új repülőgépének. Olyan nevet, ami "elegáns, vonzó és magáért beszél; ami gyaníthatóan hordákban tereli be a turistákat az utazási irodákba."

A szöveg ragyogó, az ötlet zseniális, a hirdetés minden, csak nem klasszikus sajtóhirdetés. Interaktív gyöngyszem az 50-es évek végéről.

És persze ne feledjük a második helyezett díját sem: egy kitömött koala mackót (merthogy az élő koalák elég válogatósak, nem esznek mindent; a kitömöttel jobban jár az ember). További 98 beküldő egy-egy bumeránggal lett boldogabb. És mindenki teljesen ingyen magyarázatot kapott rá, hogy a Qantan nevében miért nincsen "u" betű.

Pimaszul posztmodern promóció, Gossage-módra.

Mottó: Megváltoztatni a világot [Bevezető helyett]

Howard? Luck? Gossage? Kicsoda? Ki ez a fazon? Ez a GOSSAGE? (Ejtsd: goszidzs) Honnan? Merről? Egyáltalán: miért, miért és harmadszor is miért? 

Kezdjük a lényeggel: Howard Gossage a világ egyik legeredetibb és legnagyobb hatású reklámos zsenije (volt). Pont.

Jó, nem az egyik. Az egyetlen. (Tetszik, nem tetszik, ebben sarkosak vagyunk.) És nem csupán reklámos zsenije. Merthogy a reklámot idővel szűk játszótérnek érezte ahhoz, hogy annak korlátolt szakmai világában fecsérelje el kreativitását. 

Gossage ízig-vérig kommunikátor volt. Könnyed, nagyvonalú és elegáns; éles elméjű, művelt és intelligens; pimasz, lázadó és formabontó figura, aki érezte és értette miként lehet, és miként kell hatni az emberekre. 

A reklámtól indult és nem kevesebbre vállalkozott, mint a világ megváltoztatására.

Ez a blog most arra vállalkozik, hogy minél több emberrel ismertesse meg a nevét. A munkásságát. A filozófiáját. Mert van mit tanulnunk tőle.

Talán így nekünk is sikerül kicsit megváltoztatni a világot.